Mindenki, aki közösségi életet él, ki van téve annak a kockázatnak, hogy elkaphat valamilyen bőrbetegséget. Gondoljunk csak a közös használatú törölközőkre, a közösségi zuhanyzókra, fürdőkre, a közlekedési eszközök kapaszkodóira, vagy egy egyszerű kézfogásra.

Magyarországon évente 1,3 millió orvos-beteg találkozás történik bőrgyógyászati betegségekkel kapcsolatban, és szerencsére elmondható, hogy nem a sportolók a legveszélyeztetettebbek e téren. Ettől függetlenül fel kell készülnünk arra, hogy egyszer-egyszer előfordulhat gyermekünknél bőrbetegség. E cikkünk segíteni próbál a beazonosítással és a teendőkkel kapcsolatban, ezért javaslom átolvasását minden érintett számára.

 Nem alkalmas, nem versenyezhet pecsétet kap, aki az alábbi bőrbetegségek valamelyikével rendelkezik: 

• Furunculus (furunkulus, kelés)

• Herpes simplex (herpesz)

• Impetigo (ótvar)

• Scabies (rüh)

A mycosis (gombásodás) jól, bár sok esetben csak hosszadalmas eljárással kezelhető, nem veszélyes bőrbetegség, így a sportorvos is átengedi a beteget "alkalmas, versenyezhet" bejegyzéssel.

 
A versenyzési engedély megadásakor - betegségek vagy kóros állapotok esetén - a sportorvosnak több szempontot kell mérlegelnie: 

• az észlelt elváltozás fokozza-e a sportoló sérülésének vagy egyéb betegségének kockázatát?

• veszélyezteti-e környezetét, sporttársait?

• ha megfelelő kezelésben részesült, biztonságosan sportolhat-e?

• bizonyos feltételek mellett sportolhat/versenyezhet-e addig is, amíg nem tekinthető gyógyultnak?

• ha bizonyos sportágak űzése kockázatos, mely sportágak javasolhatók?

• mely esetekben nem javasolható semminemű sporttevékenység?

Közösségi élet / edzés szemszögéből

Számos bőrbetegséggel tilos közösségbe menni, mert fertőz. A szülő felelőssége, hogy időnként átvizsgálja gyermekét - akár egyszerű szemrevételezéssel - hogy van-e valamilyen szokatlan pirosodás, folt a gyermek bőrén. Az arc, a hajas fejbőr, a kezek, a talp, a lábujjak és a hajlatok a legjellemzőbb pontok, amelyeket javasolt átnézni.

Amennyiben a vizsgálat eredménye pozitív, és nem tudjuk nagy biztonsággal megállapítani a hogy milyen bőrbetegségre utalnak a talált jelek, feltétlenül forduljunk bőrgyógyász szakorvoshoz. Sajnos, sokszor előfordul, hogy a háziorvos nem eléggé tájékozott bőrbetegségek kezelése terén, így olyan gyógymódot javasol, amely miatt elhúzódhat a betegség lefolyása.

A legjellemzőbb bőrbetegségek

 

Furunkulus (furunculus, kelés)

 
A faggyúmirigynek és a hozzátartozó tüszőknek a fertőzése. Ha nem gyógyítják, akkor az egymással szomszédos furunkulusok egyesülnek, karbunkulus alakul ki. A gyógyulás sebképződéssel jár. A felső ajak feletti furunkulus a sinus cavernosus trombózisával járhat.

Mi a furunkulus?

A szőrtüszőbe vagy az ahhoz kapcsolódó faggyúmirigybe hatoló gennykeltő baktérium, általában a Staphylococcus okozta gennyes gyulladás. A furunkulus a keletkezett genny kiürülésével gyógyul.

Tünetek, kórlefolyás

A kelés kialakulása több napig is eltart, eleinte a bőr körülírt, lencsényi, vöröses elszíneződése figyelmeztet a gyulladásra. Később a bőr kiemelkedik, egyre vörösebbé, tömöttebbé és fájdalmasabbá válik. A furunkulus akkor érett, amikor közepe kúp alakban kiemelkedik, és közepén sárgás, gennyes folt jelenik meg. Az érett kelés többnyire magától kifakad, de ha nem, akkor meg kell nyitni. A furunkulus gyógyulását a genny kiürülése jelzi.

Jellegzetes vonások

A bőr piros, behatárolt, fájdalmas megkeményedése, amit a beolvadás követ. A furunkulus fájdalmas és tojás nagyságú is lehet.

Gyakori előfordulási helyek

A nemi szervek körül, az ülep, a nyak és a hónaljak.

Gyógyítás:

• Gyakori forró, nedves, kötések amelyek segítik a furunkulus ürülését.

• Szisztémás penicillinázis rezisztens antibiotikumok (cloxacillin, vagy cefalosporinok).

• Ha tályog, vagy karbunkulus alakul ki akkor sebészeti megnyitásra és kiürítésre lehet szükség.

Herpesz (herpes simplex)
 

A herpes simplex egy, a szájat és a genitáliákat érintő vírusfertőzés. A vírusra – a bárányhimlő vírushoz hasonlóan – jellemző a hordozás, azaz aki egyszer megkapta a fertőzést, annak a szervezetében a vírus „alvó” állapotban élet hosszan megmarad, majd időnként reaktiválódik és tüneteket okoz. Ezt a reaktiválódást kiválthatja napsütés, láz, menstruáció, stressz, valamilyen más megbetegedés vagy gyógyszer, különösen azok, amelyek az immunrendszer gyengítik. A vírus az első fertőzés után az idegpályák mentén az idegrendszer un. ganglion sejtjeibe jut, és ott rejtőzködik. A vírus ellen a szervezet antitesteket képez, ezért kétszer ugyanazt a vírust nem lehet megkapni, de ezek az antitestek sajnos nem akadályozzák meg a vírus reaktiválódását.

Kétféle herpes simplex törzset ismerünk, amelyek a szervezet különböző helyein okoznak tüneteket:

Herpes simplex vírus 1 típus (HSV-1)

A HSV-1 fertőzés helye az ajkak, száj esetleg az arc. Az első fertőzés rendszerint gyermekkorban történik, a felnőttek 30-90%-a HSV-1 ellenes antitesttel rendelkezik, vagyis átesett már ilyen betegségen. A betegség megjelenhet a száj belsejében is, megbetegítheti a szemet (a kötőhártyát vagy a szaruhártyát) és ritkán az agyhártyák és az agyvelő gyulladását is diagnosztizálják. A HSV-1 fertőzés tünetei az élet folyamán ismétlődhetnek. A vírus a nyállal terjed, és így jelenhetnek meg a hólyagos kiütések például az egészségügyi dolgozók ujjain, akik fertőzött nyállal kerülnek érintkezésbe.

Herpes simplex vírus 2 típus (HSV-2)

Szexuális úton terjedő vírus, amely a genitáliákon okoz hólyagokat vagy fekélyeket. A HSV-2 megbetegedés az életben többször is előfordul, van olyan, akinél évente 2-3 alkalommal is megjelennek a tünetek.

 
A herpesz vírus jellemzői, tünetek

A HSV fertőzés a szájban, ajkakon, a fogínyen vagy a genitáliákon megjelenő fájdalmas hólyagok és kis fekélyek alakjában jelenik meg. Ezek a hólyagok összefolyhatnak, kifakadhatnak, nedveznek, majd néhány nap múlva pörkösödnek, és a pörk lehullása után rendszerint nyomtalanul gyógyulnak. A betegséget kísérheti a nyirokcsomók megnagyobbodása az adott régióban, és ritkán, de láz is jelentkezhet. A hólyagok megjelenése előtt prodromális tünetek is gyakran jelentkeznek, zsibbadás, bizsergés vagy fájdalom, ezek a tünetek néhány órával esetleg nappal előzhetik meg a hólyagok kialakulását.

Gyógyítása

A betegség általában már ránézésre is diagnosztizálható, ennél többre (vérvizsgálatra vagy vírustenyésztésre) csak ritkán van szükség. Kezelés sem szükséges minden esetben, de súlyos, ismétlődő, vagy hosszan tartó betegség esetén hatásos antivirális szerek állnak rendelkezésre. Az ajkakon megjelenő HSV ellen lokálisan alkalmazható krémek, szájrúzs, a súlyosabb megbetegedésre tabletták vagy injekció is adható. Nagyon gyakran kiújuló HSV fertőzés esetén ezeket a gyógyszereket tartósan, megelőzésre is lehet adni. A gyógyszerek nem gyógyítják meg a betegséget, mert a vírus az idegsejtekben továbbra is ott lapul, de csökkentik a betegség tartamát és a tünetek súlyosságát, valamint a vírusok szaporodását.

A betegség tünetei 7-10 napon belül rendszerint elmúlnak, csak a valamilyen okból immunhiányban szenvedőknél tart tovább. A fertőzésnek szövődményei is lehetnek, például tüdőgyulladás, agyvelő- és agyhártyagyulladás, a szem megbetegedése vagy kiterjedt, a bőr nagy területére lokalizálódó hólyagok. Ezek a szövődmények elsősorban az immunrendszer gyengébb működése esetén lépnek fel, például újszülötteknél, daganatos betegeknél vagy citosztatikummal kezelteknél.

Hasznos tudnivalók

• A HSV fertőzést nehéz megelőzni, mert sokszor olyanok terjesztik, akiknek nincsenek, vagy alig vannak tüneteik.

• A hólyagokkal való közvetlen érintkezést kerülni kell, vonatkozik ez elsősorban a genitális herpeszre.

• Különösen óvatosnak kell lenni a hólyagok fennállása alatt az újszülöttekkel, daganatos betegekkel, ekcémásokkal. Ez utóbbiaknál a HSV fertőzés az un. ekcéma herpetikumot okozhatja, amikor a kiütések az ekcémás területekre terjednek ki, és súlyos tüneteket okoznak.

• A HSV elleni védőoltás kifejlesztés alatt áll.

Ótvar (impetigo contagiosa, impetigo)

Minden évben sok gyermek kap ótvart, amely igen fertőző, felületes, gennyes bőrbetegség. Elsődleges fertőzésként legtöbbször az arcbőrön, gyermekeknél fordul elő; másodlagos fertőzésként bármely életkorban kialakulhat. Számtalanszor megfigyelhető megfázásos betegségek esetén, ahol a kórokozók az orrváladékkal szétkenődhetnek az arc bőrén.

Mi az ótvar?

Az ótvar bőrfertőzés, amelyet baktériumok okoznak.

Hogyan kapják meg a gyermekek ezeket a baktériumokat?

• A fertőzés bejuthat a bőrbe, ha a gyermeknek apró vágás vagy kaparás van a bőrén, állatharapás, rovarcsípés vagy bármilyen a bőr felületét károsító tényező.

• A gyermek szintén megkaphatja a baktériumokat, ha egy ótvaros személy bőrét, vagy ruháját érinti.

• Ha nincs elegendő fürdővíz a forró nyári napokon és zsúfolt lakásokban, szintén hozzájárulhat a baktériumok terjedéséhez.

• Napjainkban leggyakrabban a Staphylococcus aureus- valamint a â-hemolizáló Streptococcus pyogenes-fertőzés fordul elő, amely leginkább cseppfertőzéssel terjed.

• Az egészséges bőrön is találhatók mikroorganizmusok (pl. gombák, baktériumok), ezek egy része segít a bőr védekezése során távol tartani a szervezettől a valódi kórokozókat. Ha a bőr megsérül, a mikroorganizmusok bejutnak a szövetekbe, és gyulladást okozhatnak.

Tünetek, kórlefolyás

Főként az arcon és az ajkak környékén, de a testfelület más részein is, például a végtagokon enyhén viszkető apró hólyagok jelennek meg. A gennyes benn ékű hólyagok felszakadása után visszamaradó hámhiány erősen váladékozik, rajta mézszínű sárga pörk alakul ki, mely szívósan tapad a bőrfelülethez. Vakarással a környező bőrfelületekre is szétterjed a kórokozó. A közeli nyirokcsomók duzzadtak lehetnek. A párás levegő, a rossz szociális-, higiénés környezet vagy a már fennálló, a szervezet ellenálló-képességét gyengítő betegség kedvez a terjedésnek. A gyakori helyek az arc, száj és orr körül, karokon és lábakon.

Veszélyes lehet az ótvar?

Igen. Ha nem kezelik a baktériumok a bőrön átjutva megtámadhatják a szívet és a vesét. Ez nagyon veszélyes, ezért a gyermeket gyógyszerekkel kezelni kell, amilyen hamar csak lehet. A betegség fertőző, így a beteg közösségbe nem mehet, nem edzhet!

Mit lehet tenni, hogy segítsünk?

• El kell menni az orvoshoz, aki antibiotikumokat, vagy speciális szappant fog felírni.

• Fontos, hogy a gyógyszereket a gyermek pontosan és az előírt mennyiségben szedje.

• A fertőzött területet naponta többször le kell mosni fertőtlenítővel (pl. Hiperol, Neomagnol); legfontosabb hogy a pörköt eltávolítsuk.

• A kérges száraz réteget óvatosan el kell távolítani. Áztatással könnyebben lejönnek. Az eltávolításuk megakadályozza a további fertőzéseket.

• A sebeket tiszta száraz kötszerrel kell letakarni, így a gyermek nem tudja őket érinteni és nem terjeszti a baktériumokat.

• A gyermek körmeit le kell nyírni, és tisztán kell tartani. Ez különösen fontos, ha a gyermek vakaródzik, mert más baktériumokat vihet be a már meglévő sebekbe.

• Ne engedjük, hogy a gyermek másokkal megossza a ruháit, törülközőit, játékait, étkészletét, amíg nincs meggyógyítva. A baktériumok ezekről a tárgyakról ugyanis megfertőzhetnek más embereket.

• Mindig kezet kell mosni miután érintettük a gyermeket, vagy a ruháit, amivel megelőzzük a kórokozók terjedését. 

• Fontos tudni, hogy a gyermek terjesztheti a kórokozókat, ha a sebek nincsenek letakarva, nincsenek begyógyulva, vagy ha nem szedi rendesen a gyógyszereket.

 
Megelőzés

A megfelelő tisztálkodás segít a megelőzésben. A bőr apró sérüléseit mindig el kell látni. A betegség fertőző, ezért a közös törülköző, borotva és ruházat használata is segíti terjedését. Kerülni kell a fertőzött beteggel való közvetlen érintkezést. Ha nem lehetséges, gyakori fertőtlenítő kézmosás és a beteg bőrterület fedőkötése segíthet a megelőzésben.

Hasznos tudnivalók

• A ritka, de súlyos veseszövődmények megelőzése céljából, a betegség lefolyását követő 2 hét múltán vizeletvizsgálat javasolt.

• Az impetigo gyakorta függ össze "gennyes" orrfolyással (nátha, arcüreggyulladás, tüszős mandula/torokgyulladáshoz társuló orrfolyás, középfülgyulladás, stb.), amire különösen hajlamosít a helytelen vagy mellőzött zsebkendőhasználat.
  Ilyen időszakokban különösen fontos az arc rendszeres mosása, a bőr ápolása.

• A baktériumok terjedését elősegíti az ágynemű is, melyet javasolt gyakran cserélni, magas hőfokon kimosni és kivasalni.

• A párnára érdemes naponta, minden lefekvés előtt mosható és vasalható pelenkát teríteni.

 
Ha úgy gondoljuk, hogy a gyermeknek ótvar problémája lehet, azonnal keressük fel a gyermek kezelőorvosát.



Rühesség (scabies, atkafertőzés, rüh)

A rühesség (scabies) atkafertőzés, mely apró, vörös kiütéssel és igen erős viszketéssel jár. Okozója a Sarcoptes scabiei nevű atka. A fertőzés közvetlen érintkezéssel emberről emberre terjed, gyakran az egész családban. Az alig látható atkák gyakran együttalvás során szóródnak szét. A ruházat, az ágynemű és más közös tárgy ritkán terjeszti, mivel az atkák élettartama rövid, és a szokásos mosás elpusztítja őket. A nőstény atka alagutat fúr a bőr legfelső rétegében, és petéket rak a járatba. A fiatal atkák (lárvák) azután néhány napon belül kikelnek. A fertőzés heves viszketést okoz, feltehetően az atka kiváltotta allergiás reakció miatt.

Előfordulás

A leggyakoribb parazitás bőrfertőzések egyike. Különösen a hajléktalanság magyarországi megjelenése óta alakul ki egyre gyakrabban, gócokban, helyi járványszerűen. Erősen fertőző, ezért idősotthonokban, gyermekintézményekben hamar elterjed az egész közösségben.

Tünetek

• A rühesség legjellemzőbb tünete az erős viszketés, amely éjszaka a legkínzóbb. Ha a fertőzés megtörtént és az atkák kezdenek elszaporodni, az első tünet, melyet okoznak, a viszketés, amely különösen este élénkül meg, mivel az atkák ilyenkor a legaktívabbak.

• Szabad szemmel általában nem láthatók, külső nyílásuk a belé jutott piszoktól sötétebb, belső, vakon végződő végükben pedig egy fénylő fehér pontocska ül - ez az atka.

• Különösen kedvelt tartózkodási helyei az atkáknak azon bőrrészek, amelyek bizonyos egyenletes nyomásnak vannak kitéve, így például ülő foglalkozásúaknál az ülőgumók, ezen kívül különösen a hónalj és kezek.

• Előfordulnak még a kéztőízület felett, az ujjak között, a csukló, a könyök, a hónalj táján, az emlőbimbókon, a férfi nemi szerveken, az övvonalban, és a farpofák alsó részén; a viszketés is itt a legerősebb. Az arc ritkán fertőzött, kivéve a kisgyermekeket, akiken vizes hólyagocskák formájában jelenhet meg a betegség.

• Kiterjedt vagy régóta fennálló esetben az egész testfelszínt borítják tünetek, felmaródott, 1-2 mm átmérőjű papulák (kidomborodó, apró, piros bőrelváltozások), amelyek elszórtak, nem tömörülnek szorosan egymás mellé. Az atkák a zsírosabb arcbőrt kerülik, de ritkán, főleg nedves klímájú területről érkező beteg esetén a fejbőr is fertőzött lehet.

• Több ezer atka jelenléte mellett fokozott szaruképződés és a váladékozás miatt test szerte vaskos pörkösödés jellemzi. Nagyon fertőző folyamat, a környezetét erősen veszélyezteti.

 
Kezelés

A rüh gyógykezelésében a legelső feladat természetesen az atkák és petéik megsemmisítése. Speciális krémet használunk a gyógyításra, amit száraz bőrre kell rátenni, vékonyan a nyaktól lefelé mindenhol. A rühesség gyógyszertárban kapható chlor-ciclohexan tartalmú emulzió vagy zselé, ill. benzil-benzoát oldattal (Linimentum scabicidum) megszüntethető. Zuhanyozás után, majd fél órával később megismételve az egész testet le kell kenni a nyaktól a lábujjakig. A fertőzött bőrnek 24 órán keresztül bekenve kell maradnia, lemosás nélkül. Makacs fertőzés esetén a kezelést még kétszer meg kell ismételni.

A viszkető bőrfelület vakarása olyan sebeket ejthet a bőrön, amelyek elfertőződhetnek, ezért a vakarást meg kell próbálni elkerülni. Ha nagyon erős a viszketés, kortikoszteroidos krémet alkalmaznak csillapítására. Ha valamennyi atka elpusztult, úgy a bőrön jelenlevő elváltozások általában maguktól rövid idő alatt eltűnnek. Ha kiterjedt, elhanyagolt a fertőzés, vagy ha nagyon érzékeny bőrű a beteg, akkor a tulajdonképpeni rüh-kezelés befejezése után hátra van még a következményes elváltozások, például az elvakart, felülfertőzött, gyulladt bőr kezelése, amely sokszor hosszú időt vesz igénybe.

Megelőzés

A rühatka azon fertőzések közé tartozik, amelyet gyakorlatilag bárki elkaphat, a legteljesebb testi higiénia mellett is előfordulhat például tömegközlekedési eszközökön, gyermekintézményekben, felnőtt közösségekben, sokak által használt tárgyak közvetítésével. A gyakori kézmosás, a felismert esetek mielőbbi kezelése, a ruhák és az ágynemű gyakori mosása, a beteg környezetében az alapos fertőtlenítés megakadályozhatja a továbbterjedést.

Hasznos tudnivalók 

• A családtagokat és a közvetlen bőrkontaktusban élőket (beleértve a szexuális kapcsolatot is) egyidejűleg kell kezelni.

• Az ágynemű és a ruházat alapos - forró vizes mosással, vasalással történő - tisztítása vagy fertőtlenítése igen fontos.

• A három napig nem használt ruhanemű már nem fertőz, mert az atka a gazdaszervezeten kívül nem marad életben három napnál tovább. Ilyenkor az alaposan kiszellőztetett, kirázott ruházat (pl. télikabát) egy hét után már biztosan újra használható.

• Ha gyermek is elkapta a fertőzést, a gyógyulásig nem mehet közösségbe!

Gombásodás (Mycosis)

A gombák az egészséges, megfelelő immunműködésű embereket nem támadják meg. A védőrétegek károsodása, az immunrendszer gyengülése vagy véletlen sérülés előzik meg legtöbbször a gombafertőzések kialakulását. Az eddig megismert több százezer gombafaj közül meglehetősen alacsony azoknak a száma, melyek képesek emberi fertőzést okozni. A gombák számára az emberi szervezet nem optimális élettér, de bizonyos anyagcseretermékeik, enzimeik alkalmassá teszik őket a fertőzésre. Ez ellen a szervezet főként az immunrendszer mozgósításával védekezik.

Előfordulás

A felszíni gombás fertőzések a leggyakoribb emberi fertőző betegségek közé tartoznak, zárt közösségekben akár 100%-is lehet a betegek aránya. Azért válhattak ilyen elterjedtté, mert azok a hajlamosító tényezők (pl. elhízás, antibiotikumok tartós szedése, cukorbetegség), melyek kedveznek a gombáknak szintén általánosan jellemzőek lettek. Maguk a gombák élhetnek a talajban, vízben, mesterséges építményeken, növényeken, de a háziállatokon is. Az ember közvetlen kontaktus útján fertőződik.

Ahhoz, hogy a gombák kórosan elszaporodjanak, és ezzel létrejöjjön a kellemetlen tünetekkel járó fertőzés, két tényező együttes meglétére van szükség: a kórokozó gombák megtelepedjenek a bőrön, és hogy az illető fogékony legyen a fertőzésre, vagyis szervezete ne tudjon gátat szabni a gombák szaporodásának.
A rizikófaktorokhoz lehet sorolni egyes tevékenységek rendszeres végzését. Gyakran látunk gombás bőrfolyamatot pl. háziasszonyok kézujjai között vagy felületes gombás fertőzést küzdősportolók bőrén vagy a láb gombásodását közös zuhanyzót használó sportolók között, akik ráadásul zárt, rosszul szellőző edzőcipőt hordanak (atlétaláb).

Milyen tényezők hajlamosítanak a fertőzésre?

Általánosan elmondható, hogy olyan tényezők hajlamosítanak a fertőzés kialakulására, amelyek gátolják a szervezet védekezőképességét (pl. károsítják a bőr épségét vagy az immunrendszert), vagy amelyek a gombákkal való intenzív érintkezést jelentenek (pl. egyes foglalkozások: 

• Az elégtelen tisztálkodás ideális környezetet teremt a gombák számára.

• A túlzott higiénia is káros lehet! Kozmetikai szereket és egyre „hatékonyabb" tisztálkodó szereket használva bőrfelszínünket saját magunk fosztjuk meg a védelmét szolgáló zsírsavaktól és baktériumoktól. A túl sok fürdés és a túl sok víz (különösen, ha nem törülközünk meg rendesen fürdés után) szintén elősegíti a gombás fertőzés kialakulását, azáltal is, hogy felpuhítja, feláztatja a bőrt.

• A műszálas ruházat, szűk cipők és zoknik nem engedik lélegezni a bőrt, és elpárologni a nedvességet. Az így létrejövő nedves és meleg klíma puhítja a bőrt, ami szintén kedvez a fertőzésnek, arról nem is beszélve, hogy a meleg nedves helyeken a gombák igen jól érzik magukat.

• Egyes foglalkozások is hajlamosítanak a fertőzésre. Azoknál az embereknél, akik nedves, párás helyen dolgoznak (úszómesterek, bányászok), vagy bőrük rendszeresen érintkezik szénhidrátokkal (élelmiszeripar, pékek), esetleg fertőzést hordozókkal kerülnek gyakori kapcsolatba (állatorvosok), megnő a fertőzésveszély.

• Szintén növelik a fertőzés lehetőségét a különböző mechanikai behatások, sérülések, amelyek a gombák bejutását könnyítik meg a szervezet első védelmi vonalának áttörésével.

• További kockázati tényezőt jelentenek bizonyos betegségek, testi elváltozások: a fokozott verejtékezés, keringési zavarok, cukorbetegség, immunhiány (amely bekövetkezhet pl. gyógyszeres kezelés hatására is), terhesség

 
Tünetek   

• Fájdalmas és repedezett bőr.
• Viszkető, hámló bőr, főként a lábujjak között.
• Száraz, hámló, repedezett sarok.
• Égő, gyulladt bőr.

Kezelés

A gombaellenes kezelések az utóbbi évtizedekben sokat fejlődtek, modern szerek egész tárháza áll a kezelőorvosok rendelkezésére. Ennek ellenére a hagyományos kezelések is jelen vannak. Általánosan a bőr gombásodását helyileg - ecsetelőkkel, krémekkel, alkoholos oldatokkal - kezelik. Ilyen a fuchsin-, a mercurochrom-oldat, halogénezett fenol-, benzol-kinolon-származékok, kénvegyületek, borsavas készítmények, kvaterner ammóniumvegyületek. Gombaellenes hatásúak a jód tartalmú oldatok, kenőcsök is.

A speciálisan gombaellenes anyagokat szintén használhatjuk helyileg, vagy javasolhatja a bőrgyógyász szájon át való alkalmazásukat. Erre alkalmasak a polyen-antibiotikumok (Nystatin, Natamycin), azolok (Clotrimazol, Ketoconazol, Fluconazol, Itraconazol), illetve allilamin-származékok (Terbinafin).

A gyógyszereknek kevés súlyos mellékhatása lehet, de szedésük mellett ajánlatos bizonyos laboratóriumi vizsgálatok értékeit ellenőrizni (májfunkció, vérkép). A számos lehetőség közül kiválasztva a megfelelőt általában néhány hét kezelés után a tünetek elmúlnak. Ha felmerül a gyanú, hogy a gombás fertőzést házi kedvencünktől, kutyától vagy macskától kaptuk, akkor a háziállatot is kezelni kell az állatorvos utasításai alapján.

A manapság használt gombaellenes szerek a gombák sejthártyájában nagy mennyiségben előforduló ergoszterin nevű vegyület előállítását gátolják különböző módon, így a gombák nem tudnak megfelelő sejthártyát kialakítani.

Hasznos tudnivalók

A bőrgombásodás ma népbetegségnek számít. Elkerüléséhez néhány alapszabályt érdemes figyelembe venni:   

• Fürdőzés, zuhanyzás után alaposan töröljük testünket szárazra, különös tekintettel a hajlatokra, ujjközökre.
• Túlsúlyos egyéneken az egymással érintkező bőrfelszínek (pl. a mellek alatt) szárazon tartása megoldható a redőkbe helyezett gézlapokkal (izolálás).
• Kerüljük a közös fésű, törölköző, papucs használatot, padlószőnyegen ne járjunk cipő, papucs nélkül, vendégségbe vigyünk saját váltócipőt, és ne fogadjuk el a vendégpapucsot.
• Háziállatok simogatása után mossunk kezet, lehetőleg ne érintsük kedvencünket arcunkhoz.
• Viszkető, hámló, kipirosodó tünetek megjelenése esetén forduljunk bőrgyógyászhoz, kerüljük a házi "csodaszerek"-et, és ne hagyjuk, hogy a reklámok döntsenek helyettünk! Bízzuk a megfelelő kezelés kiválasztását a szakemberre, és ne feledkezzünk meg arról, hogy a gombás betegségek kezelése gyakran igen hosszadalmas, és csak az utasítások pontos követése esetén lehet eredményes.

Forrás: